Kedves Kollégák!

Az MKE rövid- és középtávú stratégiája (2008-2011) c. írás célkitűzéseivel egyetértek. A megvalósítás sikeressége persze nagy mértékben a részletek kimunkálásában rejlik. Ehhez szeretnék néhány adalékot szolgáltatni. Mondandóm leginkább a stratégia 3. (Az Egyesület szolgáltatói jellegének erősítése) és 4. (A társadalmi hasznosság érzékeltetése, az MKE hazai és nemzetközi presztizsének növelése) pontját érinti, hiszen számos olyan területe van a mindennapi életnek, amelyben a kémia és a kémikusok igen fontos szerepet játszanak vagy játszhatnak. A teljesség igény nélkül az alábbi néhány területet szertném kiemelni:

1. Első ránézésre reménytelen vállalkozásnak tűnik, de hosszabb távon mégiscsak fel kell venni a kesztyűt a környezetvédelem kérdésében. A versenyszférában e tekintetben komoly munka folyik, elég a Magyar Vegyipari Szövetség (MAVESZ) éves Környezetvédelmi és Biztonságtechnikai Konferenciáira gondolni, vagy a REACH bevezetésével kapcsolatos teendőkre, mely utóbbiban Körtvélyessy Gyula tagtársunk igen komoly szerepet tölt be. Gondolni kell azonban a laikus közvéleményre is, akik mindebből nem sokat láthatnak. A laikus közvélemény elsősorban a civil környzetvédő szervezetek szavára hallgat, amelyek igen nagy (szerintem indokolatlanul nagy) társadalmi presztízzsel rendelkeznek, ugyanakkor az általuk terjesztett ismeretek "szakszerűsége" nagyon komoly kívánnivalót hagy maga után. Volt szerencsétlenségem végigtekinteni néhány kémiai kérdéssel kapcsolatos kiadványukat, miként azt a Kemofóbia és -hisztéria c. írásban is említettem (Se velük, se nélkülük - a vegyi anyagok világa. Oktatási segédlet általános és középiskolai pedagógusok részére, Budapest, 2006; A forráspont közelében. A vegyi anyagok problematikája és szabályozásuk, Budapest, 2006; Hétköznapi mérgeink, Budapest, 2006 (http://www.levego.hu/#showArchive1(Kiadvany,0); http://www.vegyireakcio.hu/dynamic/ oktatasi_segedlet.pdf).) és ezek valóban elképesztő ismerethiányról tanúskodnak a kémia tekintetében. Javaslom, hogy az Egyesület hivatalosan keresse meg a Magyar Természetvédők Szövetségét, a Levegő Munkacsoportot és a WWF Magyarországot és ajánlja fel segítségét jövőbeli kiadványaik szakmai lektorálásához, hogy hasonló szamárságok ne láthassanak újra napvilágot.

2. Az előbbi kérdéssel szorosan összefügg a kémiai biztonság kérdése is. 2000-ben hazánkban megszületett a világ egyik első kémiai biztonsági törvénye és már a második stratégia is megjelent (Magyarország kémiai biztonsága. Új nemzeti profil. Összegző áttekintés, Budapest, 2006). Ennek a rendkívül összetett területnek a művelésében vegyészek is részt vesznek, de a fenti írás (és terjedelmesebb, 466-oldalas változata) előkészítésében alárendelt szerepet kaptak és elsősorban orvosok, toxikológusok, biológusok, környezetvédők dominálják a területet, ami mégiscsak furcsa egy ilyen témában. Ennek tudható be, hogy a fenti mű 67. oldalán ezt olvashatjuk: "...a kémiai biztonság területe szakmailag rendkívül szerteágazó; részterületei olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek speciális megoldásokat igényelnek; ezekben A RÉSZTERÜLETHEZ ÉRTŐ SZAKEMBER ÉRTELEMSZERŰEN HOZHAT JÓ DÖNTÉST ANÉLKÜL IS, HOGY RENDELKEZNE A KÉMIAI BIZTONSÁG KOMPLEX ISMERETANYAGÁVAL" (kiemelés tőlem). Ne hagyjuk, hogy így legyen.

3. Megemlíteném az élelmiszerbiztonság területét is, amelyben a kémiának és a vegyészeknek szintén fontos, a jelenleginél fontosabb szerepet kell játszani. Ezen az erősen hiszterizált területen hemzsegnek a téves információk. Nemrégiben a magyar Wikipédia E-számokról írt szócikkét átszerkesztettem (http://hu.wikipedia.org/wiki/E-sz%C3%A1mok, l. a szöveges részt,a konkrét anyagok esetében még számos javítanivaló van) és felhívtam a figyelmet a hasznos és téves forrásokra. Figyelembe kell venni, hogy nagyon sok ember számára a tájékozodás kiindulópontja ma már az internet, éppen ezért nem mindegy, hogy ott milyen információval találják magukat szembe. Javaslom, hogy pl. a magyar Wikipédia kémiai vonatkozású cikkei felülvizsgálatában és újak írásában az MKE és az egyesület tagjai játszanak aktívabb szerepet.

4. A kémiai oktatás megújulásában fontos szerepet kell, hogy játszunk. Egy apró, de talán hatásos ötlet lehet az is, hogy az országban található számos általános és középiskolai kémiai szertárban valószínűleg igen nagy mennyiségben halmozódtak fel olyan, ma már hasznavehetetlen (mert elbomlott vagy régóta nem használt) vegyszer, amelyek ártalmatlanítása az adott oktatási intézmény számára megoldhatatlan feladat. Javaslom, hogy vegyipari vállalatok vállaljanak ezek összegyűjtésében és ártalmatlanításában szerepet, hiszen számukra ezek nagyon kis mennyiséget jelentenek, ugyanakkor nagy tapasztalattal rendelkeznek ilyen feladatokban. Hasonló, igen sikeres kezdeményezés nemrég az USA-ban is volt.

5. Érdemes lenne megfontolni, hogy a "public outreach" igen hatásos eszközei közé tartozó rendezvényeket az MKE az eddigieknél jobban támogassa. Példaként említeném az eddig három alkalommal, európai uniós tamogatással megrendezett Kutatók Éjszakája rendezvényt (http://www.kutatokejszakaja.hu/), amely a kémia népszerűsítése tekintetében igen sikeresnek bizonyult (pl. http://www.mdche.u-szeged.hu/~kovacs/KE_2007_f.html) és minden bizonnyal idén is lesz Magyarországnak eredményes pályázata. Megemlítendő, hogy az ELTE-n ez a rendezvény egy előadás- és kísérletbemutató sorozattá nőtte ki magát (Alkímia ma. Az anyagról mai szemmel, a régiek megszállottságával. Előadássorozat nem csak középiskolások számára, http://www.chem.elte.hu/pr/alkimia_ma.html). A Magyar Innovációs Szövetség nemrég indította a Tudományos, Hasznos, Emberi (THE) c. rendezvénysorozatát hasonló céllal a műszaki és természettudományos ismeretek népszerűsítése céljából (http://innovacio.hu/2c_hu.htm#v1).

Kovács Lajos