A világot mindig is a tények, feltételezések és téveszmék sűrű és áthatolhatatlannak látszó hálója irányította. Ez holnap és azután sem lesz másként, azonban nem mindegy, hogy a fentiekből mennyi a minket körülhálózó téveszme, mert ez a bőrünkre megy. Mit lehet tenni ennek a helyzetnek az enyhítésére? Egy amerikai felmérés szerint a kemofóbia és a kémiával kapcsolatos ismeretek között fordított arányosság figyelhető meg: minél többet tud valaki a kémiáról, annál kevésbé fél a ‘vegyi anyagok’-tól (R. M. Eddy: Chemophobia in the college classroom: extent, sources, and student characteristics. Journal of Chemical Education, 2000, 77, 514-517). Értelemszerűen minden érintettnek, a kémiához értő szakembereknek, a médiának és a témához nem értő laikus közönségnek is van tennivalója az ügy érdekében, mert ez mindenkinek az érdeke. A laikusoknak egy kicsit nyitottabb füllel kell meghallgatni egy-egy kémiai problémával kapcsolatban az érintett szakembereket és nem szabad a sajtó vagy a környezetvédők riasztását azonnal és gondolkodás nélkül elhinni. A kémiához értő szakembereknek valószínűleg ki kell bújniuk az ismeretlenség homályából, és józanul be kell mutatniuk, mire képes a kémia és a rajta alapuló technológiák, melyek az ezekkel kapcsolatos legfontosabb, mindenki által érthető jelenségek, milyen haszna és kára lehet egy anyagnak, akár természetes, akár mesterséges. Nem szabad hagyni, hogy a kémiai jelenségekkel kapcsolatos információközlés kizárólag a környezetvédő szervezetek kiváltsága legyen. Ezek a civil szervezetek nagyon fontos ellenőrző és véleményformáló szerepet töltenek be a környezettudatos fogyasztói magatartás kialakításában, a környezetünkkel kapcsolatos problémák feltárásában (ennek az elismerését fejezi ki az, hogy a Levegő Munkacsoport 2006-ban megkapta az Év civil szervezete díjat). De ez nem jelenti azt, hogy a környezetvédő szervezetek mindenben tévedhetetlenek lennének. Ahogyan a fogfájással sem a betegvédő szervezetekhez megyünk, hanem fogorvoshoz, ugyanúgy a környezetvédelmi problémákat sem a civil környezetvédők fogják elsősorban megoldani, hanem a szakemberek. Sajnos a kémiával kapcsolatos témákban a civil környezetvédő szervezetek is hajmeresztő tudatlanságot mutatnak. Kirívó példaként említhetném a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Levegő Munkacsoport és a WWF Magyarország gyakran európai uniós támogatással (!) megjelent kiadványait: Se velük, se nélkülük - a vegyi anyagok világa. Oktatási segédlet általános és középiskolai pedagógusok részére, Budapest, 2006; A forráspont közelében. A vegyi anyagok problematikája és szabályozásuk, Budapest, 2006; Hétköznapi mérgeink, Budapest, 2006 (http://www.levego.hu/#showArchive1(Kiadvany,0); http://www.vegyireakcio.hu/dynamic/ oktatasi_segedlet.pdf). Ezekben a kiadványokban (amelyeket vegyész szakemberek nem ellenőriztek, vagy csak a környezetvédő szervezetek belső munkatársai) a kémiáról olyan egyoldalú és részrehajló, tendenciózusan negatív kép bontakozik ki, amelyről nyugodtan állíthatjuk, hogy a környezetvédők és a még tájékozatlanabb közvélemény vonatkozásában a vak vezet világtalant esetével állunk szemben. William McDonough építész és Michael Braungart vegyész nemrég megjelent Bölcsőtől bölcsőig c. könyve többek között ezekre az összefüggésekre mutat rá (Hibásak a környezetvédelem alapvető összefüggései, HVG online, 2007. december 5; Szörnyszülött hibridek helyett ökolízing, HVG online, 2008. január 2).

A homály oszlatásához a kémiához értő szakembereknek nagyobb médianyilvánosságot kell kapniuk és az ismeretközlés minden formáját meg kell ragadniuk. A szórakozva tanítás (angol kifejezéssel: edutainment) ennek fontos eszköze lehet, miként azt a Mindentudás Egyeteménél megszoktuk, vagy a mindenki számára látogatható Kutatók éjszakája tette 2007. szeptember 28-án Soprontól Debrecenig kilenc város több száz rendezvényén (http://www.kutatokejszakaja.hu/), amelyen vegyészek is jelen voltak és hallatták szavukat. Nagy-Britanniában a Sense about Science (Tudomány iránti érzék) szervezet (http://www.senseaboutscience.org.uk/) végez úttörő munkát a legjobb értelemben vett tudományos ismeretterjesztésben konkrét napi problémákkal foglalkozva, talán idehaza is érdemes lenne egy hasonló szervezetet létrehozni, hogy a témában megfigyelhető elképesztő tudatlanságot és az ebből fakadó hisztériát csökkentsük. Amíg ez nem történik meg, addig a kémiával hivatásszerűen foglalkozókra hárul számos feladat ezzel kapcsolatban. Ennek első lépése a Magyar Kémikusok Egyesületének az a törekvése, hogy a laikus közvéleményt és a médiát tárgyszerűen tájékoztassa megújult formában és tartalommal.

Van bőven tennivalónk.

Kovács Lajos

kemofil (vegyész)

tudományos főmunkatárs

Szegedi Tudományegyetem, Orvosi Vegytani Intézet

(A cikk rövidített változata a HVG 2007. október 6-i számában jelent meg.)