| Zöldkémia; gamma-valerolakton |
|
|
|
|
Zöldkémia; gamma-valerolakton
A GVL megújuló nyersanyagból előállítható anyag, amely nagy mennyiségben is könnyen és biztonságosan tárolható, valamint szállítható. Jellemző, de elfogadható szaga révén a szivárgások, elfolyások esetén könnyen felismerhető. A vízzel elegyedik, amely elősegíti a biológiai lebomlást. A GVL ismert fizikai jellemzőin (alacsony olvadáspont: -31 0C és magas forráspont: 207 0C) túl a kutatócsoport most a fenntarthatóság szempontjából fontos néhány nem publikált fizikai és kémiai tulajdonságról adott számot. Így megállapították, hogy az illékony szerves anyag emisszió minimalizálás szempontból igen kedvező a GVL gőznyomása, mert magasabb hőmérsékleten (80 0C) is lényegesen alacsonyabb érték (3,5 kPa), mint más oxigenátok (pl. MTBE, ETBE, etanol) ugyanezen paraméter értéke (>80 kPa). Semleges közegben a GVL nem hidrolizál gamma-hidroxipentánsavvá, amely utóbbi vegyület az acél készülékekben történő szállítás és tárolás esetén korróziót okozhat. A GVL nem képez mérhető mennyiségű peroxidot nyitott atmoszférában, üvegedényben történő többhetes tárolás után sem, amely biztonságossá teszi a nagyvolumenű felhasználását. A GVL és az etanol üzemanyag adalékként történő összehasonlító vizsgálata nagyon hasonló tulajdonságokat mutatott, ugyanakkor a GVL könnyen és kisebb ráfordítással nyerhető ki desztillációval, mivel – az etanoltól eltérően – vízzel nem képez azeotrópot. Fontos azt is megjegyezni, hogy az olyan egyszerű kémiai egységek, mint a GVL fenntartható folyadékként történő használata vegyületek elegye helyett jelentősen egyszerűsíti az anyagokkal kapcsolatos monitoringot és szabályozást. A „GVL-gazdaság” kialakulásának feltétele, hogy megoldják a célszerűen ligno-cellulóz alapú biomasszából (növényi eredetű, nem-ehető szénhidrátokból) történő gazdaságos GVL termelést. (Forrás: Green Chemistry, 2008, 10, 238-242)
Az első gamma-valerolakton lámpás
|







