Dr. Papp Sándor professor emeritus, okleveles vegyészmérnök (1936-2024)

Dr. Papp Sándor ny. egyetemi tanár 1936-ban született a szabolcs megyei Biriben, gimnáziumi tanulmányait Nagykállóban végezte. 1954-ben került Veszprémbe, ahol 1959-ben szerezte vegyészmérnöki oklevelét a Veszprémi Vegyipari Egyetemen. A diploma átvételét követően az Egyetem Általános és Szervetlen Kémia Tanszékén kezdett dolgozni, mely első és egyetlen munkahelye volt. 1965-ig tanársegédi, 1975-ig adjunktusi, 1987-ig docensi, majd 1987-től egyetemi tanári beosztásban végezte oktató és kutató munkáját. 1962-ben műszaki doktori címet, 1973-ban kandidátusi, 1986-ban akadémiai doktori fokozatot szerzett. 1980-tól 1989-ig oktatási és nevelési rektorhelyettes, továbbá 1981 és 1992 között az Általános és Szervetlen Kémia Tanszék vezetője.

Nevéhez fűződik a Környezeti kémia c. tárgy hazai megalapítása. Ehhez kapcsolódva a későbbiekben – a környezeti kémia új látásmódú megközelítéseként – bevezette a Biogeokémia körfolyamatok tárgyat, melynek sokáig felelőse és oktatója volt. A tanszékén nagy hagyományokkal rendelkező koordinációs kémiai csoport meghatározó tagjaként ő indította el a nemzetközileg is elismertté vált fotokémiai kutatásokat.

Oktató-kutató munkája mellett a szakmai és társadalmi közéletben is igyekezett elősegíteni környezetünk óvását, többek közt 1990 és 1994 között országgyűlési képviselőként; a Parlament Környezetvédelmi Bizottságának alelnökeként, a MAB Föld- és Környezettudományi Szakbizottság elnökeként (2004-2007). Munkásságát több országos kitüntetéssel is elismerték (Apáczai Csere János-díj 1989, Szent-Györgyi Albert-díj 2006).

Számos egyetemi jegyzete, könyvei, szakcikkei és iskolateremtő szakmai tevékenysége mellett széles körű tájékozottságát, szerteágazó ismereteit, érdeklődését és felelősségét bizonyította társadalmi és kultúrális tanulmányaiban, publicisztikáiban. Tudományos és kultúrális missziójának betöltéséhez tartoztak rendszeresen tartott előadásai mind a környezetvédelemmel, környezettudatossággal kapcsolatban, mind a határainkon túl élő magyarság irodalmára vonatkozóan, valamint e témákhoz kapcsolódó monográfiái. Hosszú éveken keresztül meghatározó tagja volt Veszprém Város Vegyeskarának, melyben 1960-ban kezdett el énekelni, s mintegy 20 éven keresztül a kar elnökeként is elősegítette annak sikeres működését. Veszprém kultúrális szellemiségének elismertetéséért végzett munkáját is több kitüntetése igazolja (Pro Urbe érdemérem arany fokozat (2009), Volkra Ottó-díj (2012), Gizella-díj (2016), Veszprém város díszpolgára (2021)).

Szellemi aktivitását, ezer szállal kötődését a városhoz és az egyetemhez mi sem bizonyítja jobban, minthogy életének utolsó éveiben is igyekezett előadásaival, könyveivel hozzájárulni azok fejlődéséhez, s amíg egészségi állapota lehetővé tette, gyakorta belátogatott tanszékére, mindig részt vett a közös összejöveteleken, ezzel is erősítve azt a hagyományőrző és összetartó közösséget, melynek kialakításában neki is meghatározó szerepe volt.

Emlékét kegyelettel megőrizzük!